Az élet maga

Sokáig gondolkodtam.. talán 4 éve, hogy először eszembe ötlött. Az én életem vajon hétköznapi? Hétköznapi munkahely, hétköznapi programok, hétköznapi teendők. Azonban mindezek mögött az én életem.. nos..korántsem hétköznapi. 

Azt gondoltam minek is teregessem ki a "szennyest"..miért kezdjek el írni. Aztán valahogy belémcsapott, hogy mivan, ha egyszer majd sokkal többen olvassák, mint amire valaha gondolni mernék...és talán ez segít máshogy látni az életet. Átértékelni. Tapasztalni. Más bőrén keresztül. Valamiért mindig is éreztem legbelül, hogy furcsa egy életet, "sorsot" szántak nekem. Azonban legelőször ez 4 éve érződött, amikor el kellett veszítenem egy olyan embert, akiről soha nem hittem, hogy belép az életembe és soha nem hittem, hogy ilyen gyorsan távozik. Mesebeli hónapok voltak, amiket együtt tölthettünk, megmutatta, hogy érezzem igazán nőnek magam, mi is az az önbecsülés..és legfőképp, hogy milyen embereket ne engedjek közel magamhoz. Aztán elment. Karácsony előtt. Lelőtték. Nem fogtam fel és talán a mai napig se fogom. Azt hittem, ha ebből egyszer felállok véget ér életem eddigi legborzalmasabb időszaka. Nem így lett..